NYÁR - 16. hét - VASÁRNAP - Furtai töltött káposzta

Említettem már, hogy szüleim egy-egy kis alföldi faluból származnak. Anyukám Újirázon született (a Tejszínes barna krémes bejegyzésnél már említettem mamámat és papámat, akikre csak a szememet elhomályosító szeretettel tudok gondolni), Apukám pedig Furtán született és cseperedett fel. Sajnos az ő szülei már nem élnek, de nagyon sok gyermekkori szép emlék köt hozzájuk is. Például a szüretek, ahol az egész család összegyűlt és jó hangulatban szedegettük le a szőlőfürtöket -egy-két megkopott videokazetta meg is örökítette ezeket a régi pillanatokat-, a hatalmas boros hordókra, amelyben nagypapám tárolta a bort, nagymamám befont és felkontyolt hajára is emlékszem (azt mondják, nagyon hasonlítok rá), amit olló soem ért, emlékszem a régi szövőszékére, amely a nyári konyha mellett állt és amelyen én is szőttem a szőnyegeket, hiszen nagymamám megtanított rá, emlékszem a ligetre, ahova nagypapával mentünk ki és amíg mi gyerekek játszottunk, nagypapa kuglizott, emlékszem a csűrre, a baromfiudvarra, Ilonka nénire, unokabátyám galambjaira, a tiszta szobára, benne a hatalmas ágyra és a gobleinnel hímzett gyönyörű párnákra, a furtai hímzéssel feldíszített párnákra, kötőkre...mindet gyönyörű gyermekkori emlékként őrzöm a szívemben. Talán gyerekfejjel fel sem fogtam, hogy nagypapám mit élt át a szibériai fogságban. Kettő hosszú évig nagymamám és a gyerekek (apukámék négyen voltak testvérek, sajnos a legidősebb tesvére már nem él, de a nővére és az öccse igen) semmit nem tudtak nagypapáról. Nem tudták, hogy él-e vagy meghalt, míg egy szép napon megjelent a ház előtt csontsoványra lefogyva, a hazafelé vezető út viszontagságaiban megtörve, de boldogan, hogy végre megölelheti szeretteit! Apukáméknak sokat mesélt a fogság és a háború szörnyűségeiről, az éhezésről, a halálról...nem tudom, hogy megköszönte-e valaki neki azt, amit a hazájáért tett. Biztos sokatoknak él még a nagypapája, aki átélt hasonló szörnyűségeket. Azt gondolom, hogy nagyon meg kell becsülni őket, hiszen ők részesei voltak a XX. századi történelemnek, mindegyikőjük maga a történelem egy kisebb fejezete, akik a harcban, a háborúban tanubizonyságát tették bátorságuknak, hazaszeretetüknek, és nekünk nem szabad elfelejtenünk őket! E pár sor is emléket szeretne állítani a nagypapámhoz méltó embereknek!

Furta az egyedülálló, gyönyörű hímzésével és a citerazenekarával tett szert nemzetközi hírnévre. A legrégebbi hímzések között szinte kizárólag fehér alapanyagokat találunk, fehér pamuthímzéssel.

1880 körül jelent meg a kék surcvászon fehér pamuthímzéssel, mely főleg a férfi ruhadarabokon terjedt el (ilyen például a férfi kötény).

1920 körül kezdett elterjedni a fehér alapon piros pamuthímzés. Én már főleg ezekre emlékszem.

A gyönyörű fényképeket az én imádott unokatesóm, a negylabnegyhonap.blog.hu szerkesztője, Krizsán Zolkó készítette! Köszönöm!!!

A helyi hagyományok ápolására Hímzőszakkör működik, ezért nem ritka ma sem, hogy Furtán a lakások furtai hímzéssel készült textiliával vannak díszítve. (bővebb információ: furta.hu)

A furtai citerazenekar 1974. január 24-én alakult 8 citerással és 2 énekessel. Aki hallott már citerazenekart jástzani, annak nem kell bemutatni ezt a fantaszikus népi hangszert! Én mindig megborzongok a gyönyörűségtől, ha citeraszót hallok! Az alapító tagok kettős célt tűztek ki: egyrészt az együttzenélés öröme, másrészt a furtai népviselet népszerűsítése volt a cél. A furtai népviselet a következő volt a századfordulón: fehér alapon fehérrel hímzett ing, sötétkék surc anyagon fehérrel hímzett kötő, fehér alapon fehérrel hímzett jegykendő, fehér bőgatya, illetve bőgatya helyett csizmanadrág csizmával.

A citera szinte az egyedüli népi hangszer volt, amelyet az emberek maguk is el tudtak készíteni és magtanultak rajta játszani. A "tollfosztó", "cuháré", "bugázó" rendszerint citerás, táncos mulatsággal fejeződött be.

Egy kis ízelítő a furtai citerazenekar munkásságából (Külön szeretném felhívni a figyelmeteket a férfiak népviseletére, mely kék alapon fehér furtai hímzéssel díszített kötény. Ezen kívül a hófehér ing csukló részén is fellelhető a gyönyörű kék színű furtai hímzés). Aki hisz abban, hogy a hagyományainkat őrizni, ápolni kell, hogy a népi értékeink nem veszhetnek el, azokat arra kérem: hirdessék a citerazenekart, hogy ez a csodálatos zene minél szélesebb körben ismert legyen!

Furta történetéről, népszokásairól, nevezetes ünnepi szokásairól, szájhagyományairól további érdekes információkat olvashattok a furta.hu oldalon. Érdemes átklikkelni:)

Na, de kanyarodjunk vissza a gasztronómiához és ismerjétek meg a furtai töltött káposzta receptjét, amely attól különlegesen finom, hogy darált füstölt tarját kevernek a töltelékbe...:)

Hozzávalók:

70 dkg darált sertéshús

30 dkg darált füstölt tarja (vagy comb)

1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva

só (óvatosan, mert a füstölt hús is sós)

bors

piros fűszerpaprika

25 dkg rizs

1 fej savanyú káposzta leveleire szedve, torzsája kivágva

20 dkg savanyú apró káposzta

a rántáshoz:
1 evőkanál zsír
1 evőkanál liszt
1 csapott evőkanál pirospaprika
kb. 1 dl víz

a tálaláshoz tejföl

A darált húst, a darált füstölt tarját, a finomra vágott hagymát, a rizst, a sót, a borsot és a pirospaprikát jól gyúrjuk össze és tegyünk egy kisebb gombócnyit az előkészített káposzta levélre. A levelek két oldalát hajtsuk be és tekerjük fel, két végét pedig tömködjük be a töltelékbe.

Egy nagyobb fazék (vagy kukta) alját béleljünk ki a savanyú apró káposzta felével, erre tegyük rá (akár több rétegben) a megtöltött káposzta leveleket, majd az egészet fedjük be az apró káposzta másik felével. Engedjük fel félig vízzel és lefedve, alacsony lángon főzzük puhára (kb. másfél óra).

Ezután készítsük el a rántást: a zsírt olvasszuk fel egy kisebb serpenyőben, majd kézi habverővel keverjük el benne csomómentesre a lisztet. Pirítsuk 2-3 percig. Ezután a tűzről lehúzva szórjuk bele a pirospaprikát és öntsük fel kb. 1 dl vízzel. Tegyük vissza a lángra és kevergetve forraljuk fel. A kész rántást borítsuk a megtöltött káposztákra és forraljuk fel vele.

A kész töltött káposztát kiscsaládom jó sok tejföllel meglocsolva szereti.