Nagymamám verhetetlen uborkája

Én még soha, sehol nem ettem olyan finom ecetes uborkát, mint amilyet a nagymamám rak el! Pedig állíthatom, hogy sokfélét kipróbáltam már! Miután elfogyott a mamikám eltevéséből való adag, kénytelen voltam vásárolni, mert imádjuk (főleg kisfiam, aki egy üveggel képes befalni belőle). Vettem házit, boltit, de mindegyik után megállapítottuk kiscsaládommal, hogy nyomába sem érnek mama uborkájának! Ezért múlt nyáron kifejezetten azzal a céllal utaztam le hozzá Újirázra, hogy megismerjem és feljegyezzem a zöldség és gyümölcs berakás minden csínját-bínját! Raktunk el az uborkán kívül dinnyét, paprikát, csalamádét, káposztával töltött paprikát, gyümölcsöket, készítettünk lekvárt és grátiszként mama megtanított a házi száraz tészta készítésére is. Fantasztikus élmény volt! Sok tíz éves praktikák, egy olyan idős asszonytól, aki annak idején 2-3 naponta gyúrta, dagasztotta, sütötte a kenyeret, akinek a kisujjában van a kelt tészták, száraz tészták készítésének művészete, aki méricskélés nélkül, szemmértékkel adagolja a hozzávalókat és süti a tökéletes túrós batyut, lekváros táskát, kalácsot...És mindezt a tudást most átadta nekem! Sok-sok szeretettel és türelemmel tanítgatva! Köszönet érte!

És most következzék az első számú kedvenc, az uborka!

Első lépés: papával leszedtük az uborkákat. A nagyobbakat félretettük kovászosnak, a kisebbeket pedig nagyon jól megmostuk, majd második lépésként a már kikészített, szintén jó alaposan kimosott 7 dl-es üvegekbe beleraktuk, jó szorosan egymás mellé állítva őket!

7 dl-es üvegenként elkészítettük a levet egy fél dl-es pálinkás pohárt mérceként használva:

fél dl + negyed dl ecet

1 teáskanál só

2 evőkanál cukor

2 leves merőkanál víz
(ha 5 db 7 dl-es üvegünk van, akkor 5* ennyi hozzávalóból készítsünk levet, ha 6 db, akkor 6* ennyiből...stb)

Ezt a levet összemelegítettük, hogy elolvadjon benne a cukor és a só, majd ráöntöttük az üvegben várakozó uborkára, színültig. De mielőtt a levet ráöntöttük volna, tettünk minden üvegbe 1 babérlevelet és 5-6 szemes borsot, valamint az egész tetejére egy kés hegynyi szalicil került (bár most olvastam egy cikket arról, hogy a szalicilt sürgősen el kell felejteni a tartósításban, de tavaly ezt még nem tudtam és hát, mamámat is nehéz lett volna meggyőzni erről...), majd szorosan rátekertük az üvegek tetejét.

Ezután kezdetét vette a dunsztolás: egy hatalmas nagy fazék alját kibéleltünk rongyokkal (úgy, hogy a peremére is felérjen), erre a rongy rétegre kerültek a befőttes üvegek, amiket felöntöttünk vízzel úgy, hogy a víz az üvegek nyakáig ért. Ezután az egészet ismét egy rongy réteggel fedtük be jó alaposan!, majd a jó nehéz fazekat tűzre raktuk és a víz felforrása után  20 percig főztük. Az idő letelte után megnéztük, hogy az uborka megfordul-e az üvegben (vagyis az üveget egy erős mozdulattal jobbra rántottuk). Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy megpuhultak, így ebben az esetben hagytuk a lábosban kihűlni az egészet és 1-2 nap elteltével kivettük az üvegeket a dunsztból.

TIPP: ha kaprosan szeretnénk az uborkát elrakni, akkor csak annyit kell tennünk, hogy a kimosott, üres üvegek aljára kaprot teszünk.