Az "első fejezetben" már beszámoltam szüleim nyaralójáról és arról, hogy minden évben milyen fantasztikus heteket töltünk náluk. A bejegyzést ők is elolvasták és a beszámolómmal olyan örömöt szereztem nekik (sikerült a fenti képen is látható hatalmas mosolyt varázsolni az arcukra), hogy eldöntöttem: kiposztolom a második náluk töltött hétvége fontosabb eseményeit is. Igyekszem nem túl "bő lére" ereszteni a mondanivalómat, de ha valami jó történik velem, akkor nem tudom abbahagyni a pozitív ételérzés szavakba öntött átadását...:)
Amikor megérkeztünk férjemmel a gyerekekhez és a szüleimhez, az első élménnyel kisfiunk ajándékozott meg minket: fülig érő mosollyal az arcán mutatta meg azt az íjat és nyilakat, amelyeket a papa készített neki.
Az íj mogyorófából készült, a nyilak pedig nádból vannak. Apukám -nyílvezetőnek- rátekert az íj középső részére egy huzalt, ugyanis az unokák nem tudták először az optimális kilövési magasságot. A nyílvezető karikájába betéve és onnan kilőve a nyilat azonban hamar megtanulták a technikát, amit Bencus azonnal be is mutatott nekünk.
(a férjem és a gyerekeim képesek voltak korommal harci csíkokat festeni az arcukra és a később, autóval érkező húgomat és sógoromat a kukorica tábla mögül kiugorva, hatalmas csatakiáltás kíséretében, íjjal és nyílvesszőkkel a kezükben megijeszteni...az indiánosdi természetesen hatalmas kacagásba fulladt mindkét fél részéről...)
A lányok is nagy örömmel fogadtak minket és boldogan mesélték, hogy két süteményt is készítettek, szinte teljesen egyedül! Az egyik a Túri szedres túrós, ami a múlt hétvégén nagy sikert aratott, a másik pedig családunk nagy kedvence, a sütés nélkül készülő kekszes almás (bemutatása egy másik bejegyzés témája lesz).
Ebéd után a fiúk (Bence, férjem és sógorom) megbeszélték, hogy alvás után készítenek egy vitorlást, amit vízre fognak bocsátani. Ehhez vágtak egy pár jó erős nádat, vitorlának pedig egy régi, már nem használható papírsárkány műanyag szárnyát vették elő. Íme a csodavitorlás (most jut eszembe, hogy nevet nem adtak neki...):
a vízrebocsátás pillanatai (a vitorláshoz hozzákötöttek egy madzagot, hogy ha messzire elfújná a szél, akkor vissza tudják húzni) ...
és a vízbeborulás pillanata (csónakos vitorlás mentésre volt szükség, így a három muskétás csónakba szállt, hogy a víz közepén felborult vitrolásukat ki tudják vontatni a partra - ugyanis a rákötött madzag elszakadt)...
...az akció sikerrel zárult:)
Eközben a parton is zajlott az élet: a csajszikkal a part menti két fára kikötött nyugágyban szurkoltunk a mentés sikeréért...
...húgom és sógorom kisfia pedig először kóstolt szedret a part menti szederbokorról (mindeközben a 3 hetes kislányuk, Lora édesen aludt a házban...jövőre már ős is részt tud venni a mókázásban...)
A nap végén a vitorlásmentésben és -építésben megfáradt apuka elvitte két nagylányát is egy kis csónakázásra...
Este hatalmas sétát tettünk a Méher zugban és nyuszit láttunk...(meg őzikét, amit nem sikerült lefényképezni)
...valamint ilyen gyönyörű képeket sikerült megörökíteni a tájról:
a nap végén pedig, éppen vacsora időben egy békés gólyát sikerült lencsevégre kapni, aki évek óta visszajár a nyaralókhoz és éppen a mi nyaralónk part felőli szakaszán kereste a neki szánt halakat...
(a férjem és a gyerekeim képesek voltak korommal harci csíkokat festeni az arcukra és a később, autóval érkező húgomat és sógoromat a kukorica tábla mögül kiugorva, hatalmas csatakiáltás kíséretében, íjjal és nyílvesszőkkel a kezükben megijeszteni...az indiánosdi természetesen hatalmas kacagásba fulladt mindkét fél részéről...)
A lányok is nagy örömmel fogadtak minket és boldogan mesélték, hogy két süteményt is készítettek, szinte teljesen egyedül! Az egyik a Túri szedres túrós, ami a múlt hétvégén nagy sikert aratott, a másik pedig családunk nagy kedvence, a sütés nélkül készülő kekszes almás (bemutatása egy másik bejegyzés témája lesz).
Ebéd után a fiúk (Bence, férjem és sógorom) megbeszélték, hogy alvás után készítenek egy vitorlást, amit vízre fognak bocsátani. Ehhez vágtak egy pár jó erős nádat, vitorlának pedig egy régi, már nem használható papírsárkány műanyag szárnyát vették elő. Íme a csodavitorlás (most jut eszembe, hogy nevet nem adtak neki...):
a vízrebocsátás pillanatai (a vitorláshoz hozzákötöttek egy madzagot, hogy ha messzire elfújná a szél, akkor vissza tudják húzni) ...
és a vízbeborulás pillanata (csónakos vitorlás mentésre volt szükség, így a három muskétás csónakba szállt, hogy a víz közepén felborult vitrolásukat ki tudják vontatni a partra - ugyanis a rákötött madzag elszakadt)...
...az akció sikerrel zárult:)
Eközben a parton is zajlott az élet: a csajszikkal a part menti két fára kikötött nyugágyban szurkoltunk a mentés sikeréért...
Este hatalmas sétát tettünk a Méher zugban és nyuszit láttunk...(meg őzikét, amit nem sikerült lefényképezni)
...valamint ilyen gyönyörű képeket sikerült megörökíteni a tájról:
a nap végén pedig, éppen vacsora időben egy békés gólyát sikerült lencsevégre kapni, aki évek óta visszajár a nyaralókhoz és éppen a mi nyaralónk part felőli szakaszán kereste a neki szánt halakat...
Megint nagyon gyorsan eltelt a hétvége, tele mókával, kacagással, újabb szivet melengető emlékekkel gazdagítva mindenkit. És megint megerősödtem abban a hitemben, hogy nem az a lényeg, hogy hova megyünk nyaralni, hanem az, hogy együtt legyünk a családunkkal és az együtt töltött percek szeretetben teljenek! És ehhez nem kell drága pénzen külföldre utazni!
A mostani bejegyzésem két záróképe pedig
:):):):):):):):):):)
A képeket nézegetve egy-egy ilyen hétvégén teljes lehet a kikapcsolódás és maximális a feltöltődés! :) A gyerekek számára akkora élmény tud lenni, amikor saját készítésű játékokkal, pl. íjjal vagy tutajjal játszanak, ráadásul ezekben a játékokban a felnőttek is részt vesznek! :)
VálaszTörlésKellemes vakációban van részük a gyerekeknek. Gratula a nagyszülőknek, hogy ilyen lelkesen foglalkoznak az unokákkal.
VálaszTörlésCsupa mosoly, jókedv és kacagás! Ez kell nekünk, így csodálatos az élet. Az ilyen hétvégék is megmaradnak szép emlékként a gyerekeknek(nemcsak a konyhai ízek, illatok:)). Lesz amit majd továbbadjanak, meséljenek. Ügyesek vagytok:)!
VálaszTörlésOlyan békés hely! Már az előző bejegyzésnél is megcsodáltam!
VálaszTörlésNagyon szép hely, nyugalmas:) S valóban a legfontosabb, hogy együtt legyen a család, nem kell ehhez drága külföldi út:)Erre fognak majd emlékezni a gyerekek, ez lesz nekik is a példa, ez nagyon jó dolog.
VálaszTörlésKellemes napokat töltöttetek el Mezőtúron, kellemes és szép hely, szoktam ott átutazóban lenni autóval, amikor Békéscsabára megyünk (igaz jól emlékszem, hogy arrafelé van?:)).
VálaszTörlésTetszett a beszámolód és nagyon helyes a kisfiad, ahogy büszkén áll a papa által készített nyilak és íjak mellett. :))
Szép fotók!
Kellemes hétvégét Nektek!