Lekvárok

A képen sárgabarack lekvár látható, de minden gyümölcsből hasonló módon lehet lekvárt főzni. A hozzáadott cukor mennyisége úgyis mindenkinél más, hiszen saját ízlés szerint kell adagolni (aki az édesebb lekvárokért rajong, az több cukrot tegyen hozzá, aki viszont nem szereti túl édesen, az kevesebbet...) Nálam a sárgabarack lekváron kívül a másik nagy kedvenc a szilvalekvár. Az a jó sűrűre főzött házi fajta! Imádom! Mamámtól hallottam először a faluban mára igen kedveltté vált szilvalekvár befőzési technikát, amely szerint a szilvalekvárt nem lábosban főzik, hanem sütőben "sütik". Ezt is leírom, hátha valaki kedvet érez a kipróbálására.

Sárgabarack lekvár befőzése

A sárgabarackot jól mossuk meg, magozzuk ki és tegyük egy nagyobb lábosba. (kb. 4 kg mennyiséget készítettünk első körben). A lábos alá tegyünk egy vasat, hogy a lekvár ne égjen le és alacsony lángon főzzük a barackot sűrűre (olvastam olyan befőzőket, akik lehúzzák a barack héját és úgy főzik sűrűre a gyümölcsöt, mamámmal ilyet nem tettünk). A főzési idő függ a barack keménységétől, de 1-2 órát számoljunk nyugodtan. Az utolsó 10 percre tegyünk bele ízlés (és a barack édessége) szerinti cukrot (mamám szerint hamarabb ne, mert a cukor megbarnul a lekvárban). Ügyeljünk arra, hogy a lekvárt főzés közben gyakran kavargassuk, hogy le ne égjen le. A végén egy kóstolással teszteljük, hogy elég édes-e, majd a még forró lekvárt osszuk el a már kikészített és jól megmosott üvegekben (az üvegeket én ki szoktam forrázni, mama csak jó alaposan megmossa). Tetejére tegyünk késhegynyi szalicilt, majd jó szorosan tekerjük rá az üveg tetejét. A még mindig forró lekvárt tegyük száraz dunsztba vagyis egy jó nagy fazék alját béleljünk ki ronggyal úgy, hogy a rongy a fazék pereméig érjen, tegyük bele a lekváros üvegeket, majd az egészet bugyoláljuk be jó alaposan még egy vagy akár több réteg ronggyal. A lekvárt hagyjuk a dunsztban kihűlni és még pár napig benne állni. Csak ezután szedjük ki belőle.

Megkérdeztem mamámtól, hogy mi a különbség a lekvár és a dzsem befőzés között, azt mondta, hogy a dzsembe több cukor kell vagyis a végeredmény egy jóval édesebb "lekvár". Ennyi. Nem használtak régen dzsem fixet, nem volt más a befőzési technika, csak több cukrot adtak a gyümölcshöz. 1 kg eperhez például olyan 80 dkg cukor került és ugyanúgy készítették, mint az előbb leírt lekvárt.

A finom házi baracklevárt például tarkedlihez ajánlom!

Hagyományos szilvalekvár befőzése

A szilvákat mossuk meg, magozzuk ki és tegyük fel főni egy nagyobb lábosban  (a lábos alá itt is érdemes vasat tenni). Alacsony lángon, cukor hozzáadása nélkül!, folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg a kevergetésre használt fakanálról nem csúszik le a lekvár (sűrűsége miatt rátapad), azaz egy kemény massza lesz. Még forrón tegyük jól kimosott (vagy kiforrázott) üvegekbe, tetejét szórjuk meg a késhegynyi szalicillal és tartsuk száraz dunsztban pár napig.

Sütőben készült szilvalekvár

Mama még így nem készítette a szilvalekvárt, de átmentünk a szomszéd asszonyához, aki elárulta nekünk a módszert (amit egyébként azért szeret jobban, mert nem kell a fazék mellett állni és kavargatni a lekvárt): a szilvát megmossa, kimagozza, húsdarálón ledarálja és tepsibe teszi a masszát. De mielőtt a szilvamassza a tepsibe kerülne, tesz a tepsi aljára 6 evőkanál ecetet, hogy a massza ne égjen le. Mehet a sütőbe, ahol a legalacsonyabb fokozaton reggelre kavargatás nélkül kifő. Ezután kerül forrón az üvegekbe, majd a száraz dunsztba.