2012. december 19., szerda

Mézeseink 2012


A Mézes mese vonat bejegyzésnél már bebizonyosodott, hogy a kisebb gyermekek is varázslatos dolgokat tudnak készíteni a konyhában, ha teret engedünk a próbálkozásaiknak. Ez annyira igaz, hogy ezzel a mese vonattal, amiben valóban látszik a gyermeki kezek munkája, 2. helyezést értünk el a Gyömrői Mézeskalácssütő verseny "iskolások munkái" kategóriában! Lelkesedésünk a múlt vasárnapi mézessütésre és díszítésre is megmaradt, amit anyukámnál valósítottunk meg. A gyerkőcök örömmel az arcukon és teljesen a karácsonyi hangulatra átszellemülve díszítették ki cukormázzal a mézeseket, miután kinyújtották és kiszúrták különböző formákkal a tésztát. A mézeskalácssütő verseny eredményhirdetésén polgármester úr beszédében azt mondta, hogy most jött haza egy budapesti bevásárló központból, ahol szörnyű dolgokat tapasztalt. Az emberek egymást lökdösve, idegesen rohangálnak boltról boltra, hogy beszerezzék a díszeket, ajándékokat, egyebeket az ünnepre és pont ennek az ünnepnek a lényegét veszítik így el: a családdal töltött meghitt perceket, amit például egy ilyen mézeskelácssütés jelent. Igaza van! Vasárnap anyukám konyhájában a család apraja nagyja együtt sündörgött, szorgoskodott, közben régi történeteket meséltünk (például anyukám elmesélte, hogy régen, falun milyen volt a karácsony, hogy egy angyalka hozta a karácsonyfát, melyre saját készítésű szaloncukrot aggattak), a gyerkőcök elmondták az iskolában tanult verseket, énekeket és mindent betöltött a mézeskalács illata...A szívünket kell ünneplőbe öltöztetni ilyenkor!

Édesanyám mézes receptje (melynek elég fél óra pihentetés):

80 dkg liszt
35 dkg porcukor
5 dkg margarin
4 egész tojás
4 evőkanál méz
1 evőkanál szódabikarbóna
1 evőkanál mézes fűszerkeverék

a cukormázhoz:
2 tojásfehérje
kb. 35 dkg porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 evőkanál citromlé

a díszítéshez francia drazsé

A hozzávalókat jól összedolgozta, majd fóliába csomagolva fél órára hűtőszekrénybe tette. A pihentetés után lisztezett felületen átgyúrta és kb. 4 mm vastagra kinyújtotta (a nyújtásban már a gyerkőcök is segítettek). Ezután közösen kiszúrtunk a tésztából mindenféle karácsonyi alakzatot (akinek nincs ilyen sütemény kiszúrója, használjon nyugodtan saját maga és gyermekei által készített sablont - angyalkát, karácsonyfát, hóembert...így picit tovább tart a formázás, de megéri...). A formákat sütőpapírral bélelt tepsibe tettük, amelyeket a karácsonyfára szántunk, azon formák felső részére hurkapálcával kisebb lyukat fúrtunk (így tudjuk majd a szalagot vagy madzagot átfűzve rajta a fára felakasztani) és 180 fokon kb. 8 perc alatt megsütöttük (majd a sütőből kivéve párat azon nyomban el is fogyasztottunk, mert ugye meg kell bizonyosodni arról, hogy finom lett a tészta...)

A teljesen kihűlt mézeseket fehér cukormázzal és francia drazséval díszítettük (a francia drazsé vészesen fogyott, nem értettük miért, hiszen nem tettünk annyit a mézesekre, amennyi megmagyarázta volna a készlet ilyen hirtelen történő megcsappanását...végül kiderült, hogy apukám csent el belőle mindig párat, amikor kijött hozzánk a konyhába segíteni....)

A szépen kidíszített mézeseket félretettük száradni.

6 megjegyzés:

  1. Gratulálok az előkelő helyezéshez! És szívesen meglestelek volna titeket a konyhában, meghallgatva a történeteket, verseket, dalokat....:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Ha meglestél volna minket, akkor egy nagyon vidám kis családot láttál volna, amint mézeskelácssütés közben beszélgetnek, nevetgélnek, történeteket mesélnek...:)

      Törlés
  2. Nagyon szépek lettek a mézesek és tényleg a legfontosabb az, hogy együtt készítettétek, szeretettel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, vagyunk egy páran szerencsére, akik megpróbálják őrizni a karácsony valódi értékét. Példát mutatva gyermekeinknek ebben az elanyagiasodott világban...:)

      Törlés
  3. Itt a lényeg az egész ünnepben! Együtt lenni szeretetben családi körben. A sok fizikai ajándék elenyészik, de a lelkünkben a szép emlék megmarad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívemből szóltál! Az élmény a legmaradandóbb ajándék! Jó példa erre kisebbik húgom, aki 14 évvel fiatalabb nálam, így mindenhová magammal vittem (nyaralni, strandra, moziba, tini diszkóba...). Ő nem tudná megmondani, hogy például milyen tárgyi ajándékot kapott a születésnapjaira, de minden együtt töltött percre emlékszik: a nyaralásokra, az első tini diszkós élményére...Ezeket a szívében őrzi, kitörölhetetlenül:))))

      Törlés